Már az első perctől teljes csend és figyelem ült a színházteremben: a Grecsó fivérek Többet magunkról előadása szinte tapintható közelségbe hozta a történeteket.
Hálásak vagyunk Temesvári Zsófiának és Grecsó Zoltánnak a lenyűgöző táncért, ahogy Krisztián regénybéli világát mozdulatokba fordították; Kézdy Lucának és Fodor Rékának a zenéért, ami egyszerre volt finom és elementáris; és természetesen Grecsó Krisztiánnak a szép szavakért.Az előadást követő beszélgetés ezúttal is mélyre vitt. Bár eredetileg a testvéri kapcsolatról és a közös múlt dinamikájáról szólt, óhatatlanul előkerültek régi családi történetek, őszinte vallomások, könnyes pillanatok is.
Csepelyi Adrienn kérdései ismét nem a felszínt kapargatták, de hát épp ez az, amit a #rokonlelkek estekben annyira szeretünk.Őszinték, emberiek, közvetlenek, mintha csak egy nagy közös asztal körül beszélgetnénk.
Volt valami különös nyugalom a végén. Az a fajta csend, amiben mindenki egy kicsit magába, és a saját történeteibe néz. Hála a szívünkben.
