Mácsai Pál új önálló estjén minden a helyén volt: a figyelem, a szavak, a csend, és az az együtt-létezés, ami csak akkor jön létre, amikor egy előadó és a közönség valóban egymásra hangolódik.
A sztorik mellett magyar költők sorai hangzottak el úgy, hogy közben végig érezni lehetett: ezek a szövegek ma is élnek, dolgoznak bennünk, kérdeznek, válaszolnak, néha meg is állítanak egy pillanatra.
