Beck Zoli és Vecsei H. Miklós olyan könnyedséggel meséltek, mintha minden történet tényleg ott lapult volna a pakliban, csak arra várva, hogy valaki kihúzza azt a lapot, ami elindít egy új sztorit vagy felidéz egy régi emléket. Sokszor még rajtuk is látszott, hogy őket is meglepi, milyen nyitottan és őszintén sodródnak bele a beszélgetésbe.
Intim, játékos, helyenként egészen felszabadító pillanatok születtek: volt, hogy néma figyelem töltötte be a termet, máshol pedig hangos nevetés tört ki (leginkább azért ez volt a jellemző :-)).
Közben végig ott volt kettőjük között az a finom rezgés, az a szeretettel teli jelenlét, amitől ez az este igazán különlegessé vált.
