A dalain nőttem fel, hangja és szövegei végigkísérték a gyerekkoromat. Illés, Fonográf, Bródy János szóltak a bakelitről, álltam sorba az István a király lemez dedikáláson, számtalan szólókoncertjén jártam főként anyukámmal, énekeltem öntudatosan és a könnyeimet nyelve a „Ha én rózsa volnék” sorait és tizenévesen rongyosra olvastam a majdnem minden szövegét tartalmazó füzeteket.
És most, a költészet napján Bródy János itt állt a színpadunkon és elképesztően csodás koncertet adott.
Több volt, mint megható. A szűnni nem akaró vastaps, a felállva tisztelgő közönség nem csak ennek az előadásnak szólt, főhajtás volt a zseniális előadó, a kivételes életmű előtt. Bródy János, köszönjük! 
